V: Ezt a kérdést sok termékgyártó szeretné feltenni, és természetesen a leggyakoribb válasz az, hogy „mert a biztonsági szabvány előírja”.Ha mélyen megérti az elektromos biztonsági előírások hátterét, akkor megtalálja mögötte a felelősséget.jelentéssel.Bár az elektromos biztonsági tesztelés kis időt vesz igénybe a gyártósoron, lehetővé teszi a termék elektromos veszélyek miatti újrahasznosításának kockázatának csökkentését.Az első alkalommal történő helyes megoldás a megfelelő módja a költségek csökkentésének és a cégérték fenntartásának.
V: Az elektromos sérülésteszt főként a következő négy típusra oszlik: Dielektromos ellenállás / Hipot teszt: Az ellenállási feszültségteszt nagy feszültséget alkalmaz a termék táp- és testáramkörére, és méri a meghibásodási állapotát.Leválasztási ellenállás teszt: Mérje meg a termék elektromos szigetelési állapotát.Szivárgóáram-teszt: Határozza meg, hogy az AC/DC tápegység szivárgási árama a földkivezetéshez meghaladja-e a szabványt.Védőföldelés: Ellenőrizze, hogy a hozzáférhető fémszerkezetek megfelelően földeltek-e.
V: A gyártók vagy tesztlaboratóriumok tesztelőinek biztonsága érdekében Európában már évek óta alkalmazzák.Legyen szó elektronikai készülékek, informatikai termékek, háztartási gépek, mechanikus szerszámok vagy egyéb berendezések gyártóiról, tesztelőiről, a különböző biztonsági előírásokban Vannak olyan fejezetek az előírásokban, legyen szó UL, IEC, EN, amelyek tartalmazzák a vizsgálati terület jelölését (személyzet). hely, műszer helye, DUT helye), a berendezés jelölése (egyértelműen megjelölt "veszély" vagy tesztelendő tételek), a berendezés munkapadjának és egyéb kapcsolódó létesítmények földelési állapota, valamint az egyes vizsgálóberendezések elektromos szigetelési képessége (IEC 61010).
V: Az ellenállási feszültségteszt vagy a nagyfeszültségű teszt (HIPOT-teszt) egy 100%-os szabvány, amelyet a termékek minőségi és elektromos biztonsági jellemzőinek ellenőrzésére használnak (mint például a JSI, CSA, BSI, UL, IEC, TUV stb. által előírtak). biztonsági ügynökségek) Ez a legismertebb és leggyakrabban végzett gyártósor biztonsági teszt is.A HIPOT-teszt egy roncsolásmentes vizsgálat annak megállapítására, hogy az elektromos szigetelőanyagok kellően ellenállnak-e a tranziens nagyfeszültségeknek, és egy olyan nagyfeszültségű teszt, amely minden berendezésre alkalmazható annak biztosítására, hogy a szigetelőanyag megfelelő-e.A HIPOT tesztelés további oka az, hogy képes észlelni a lehetséges hibákat, például a gyártási folyamat során keletkezett nem megfelelő kúszótávolságokat és hézagokat.
V: Általában a feszültség hullámalakja az energiarendszerben szinuszhullám.A villamosenergia-rendszer működése során villámcsapás, működés, hiba vagy az elektromos berendezések nem megfelelő paraméterillesztése következtében a rendszer egyes részeinek feszültsége hirtelen megemelkedik, és nagymértékben meghaladja a névleges feszültségét, amely túlfeszültség.A túlfeszültség okai szerint két kategóriába sorolható.Az egyik a közvetlen villámcsapás vagy villám-indukció okozta túlfeszültség, amelyet külső túlfeszültségnek nevezünk.A villám impulzusáram és impulzusfeszültség nagysága nagy, időtartama pedig nagyon rövid, ami rendkívül romboló hatású.Mivel azonban a városokban és az általános ipari vállalkozásokban a 3-10 kV-os és az alatti légvezetékeket műhelyek vagy magas épületek árnyékolják, a közvetlen villámcsapás valószínűsége nagyon kicsi, ami viszonylag biztonságos.Sőt, itt a háztartási elektromos készülékekről van szó, amelyek nem tartoznak a fent említett hatókörbe, és a továbbiakban nem is lesz szó róla.A másik típust a villamosenergia-rendszeren belüli energiaátalakítás vagy paraméterváltozások okozzák, mint például az üresjárati vezeték felszerelése, az üresjárati transzformátor levágása, valamint a rendszer egyfázisú ívföldelése, amit belső túlfeszültségnek neveznek.A belső túlfeszültség a fő alapja az energiarendszerben lévő különféle elektromos berendezések normál szigetelési szintjének meghatározásának.Vagyis a termék szigetelőszerkezetének kialakításánál nem csak a névleges feszültséget kell figyelembe venni, hanem a termék használati környezetének belső túlfeszültségét is.A feszültségállósági teszt célja annak megállapítása, hogy a termék szigetelőszerkezete ellenáll-e az elektromos rendszer belső túlfeszültségének.
V: Általában az AC-ellenállási feszültségteszt elfogadhatóbb a biztonsági ügynökségek számára, mint az egyenáramú ellenállási feszültségteszt.Ennek fő oka az, hogy a legtöbb tesztelt termék váltakozó feszültség alatt működik, és az AC-tűrési feszültség teszt azt az előnyt kínálja, hogy két polaritás váltakozik a szigetelés terhelése érdekében, ami közelebb áll ahhoz a feszültséghez, amellyel a termék a tényleges használat során szembesül.Mivel az AC teszt nem tölti fel a kapacitív terhelést, a leolvasott áram változatlan marad a feszültség alkalmazásától a teszt végéig.Ezért nincs szükség a feszültség növelésére, mivel nincs szükség stabilizálási problémákra az áramleolvasások figyeléséhez.Ez azt jelenti, hogy ha a vizsgált termék nem érzékel hirtelen fellépő feszültséget, a kezelő azonnal teljes feszültséget kapcsolhat rá, és várakozás nélkül leolvashatja az áramerősséget.Mivel a váltakozó feszültség nem tölti fel a terhelést, a teszt után nincs szükség a vizsgált készülék kisütésére.
V: A kapacitív terhelések tesztelésekor a teljes áram reaktív és szivárgási áramokból áll.Ha a meddőáram mennyisége sokkal nagyobb, mint a valós szivárgási áram, nehéz lehet a túlzott szivárgási árammal rendelkező termékeket észlelni.Nagy kapacitív terhelések tesztelésekor a szükséges teljes áram sokkal nagyobb, mint maga a szivárgási áram.Ez nagyobb veszélyt jelenthet, mivel a kezelő nagyobb áramoknak van kitéve
V: Amikor a vizsgált eszköz (DUT) teljesen feltöltődött, csak valódi szivárgási áram folyik.Ez lehetővé teszi, hogy a DC Hipot Tester egyértelműen megjelenítse a vizsgált termék valódi szivárgási áramát.Mivel a töltőáram rövid élettartamú, az egyenáramú feszültségellenállás-tesztelő teljesítményigénye gyakran sokkal kisebb lehet, mint az ugyanazon termék tesztelésére használt AC-ellenállás-tesztelőé.
V: Mivel az egyenáramú ellenállási feszültségteszt feltölti a DUT-t, annak érdekében, hogy a DUT-t kezelő kezelő számára elkerülhető legyen az áramütés veszélye a feszültségállósági teszt után, a DUT-t a teszt után kisütni kell.A DC teszt feltölti a kondenzátort.Ha a DUT ténylegesen váltakozó áramot használ, a DC módszer nem szimulálja a tényleges helyzetet.
V: Kétféle feszültségállósági teszt létezik: AC-ellenállási feszültségteszt és DC-ellenállási feszültségteszt.A szigetelőanyagok jellemzőiből adódóan az AC és DC feszültségek letörési mechanizmusai eltérőek.A legtöbb szigetelőanyag és rendszer különféle közegeket tartalmaz.Ha váltóáramú tesztfeszültséget kapcsolunk rá, a feszültség olyan paraméterekkel arányosan oszlik el, mint a dielektromos állandó és az anyag méretei.Míg az egyenfeszültség csak az anyag ellenállásával arányosan osztja el a feszültséget.Valójában a szigetelő szerkezet tönkremenetelét gyakran elektromos meghibásodás, termikus lebomlás, kisülés és más formák okozzák egyszerre, és nehéz ezeket teljesen szétválasztani.Az AC feszültség pedig növeli a termikus törés lehetőségét az egyenfeszültség felett.Ezért úgy gondoljuk, hogy az AC-ellenállási feszültségteszt szigorúbb, mint a DC-ellenállási feszültségteszt.Valójában a feszültségállósági teszt végrehajtásakor, ha a feszültségállósági vizsgálathoz DC-t használnak, a tesztfeszültségnek magasabbnak kell lennie, mint a váltakozó áramú tápfrekvencia tesztfeszültsége.Az általános egyenfeszültség-ellenállási teszt tesztfeszültségét megszorozzuk egy K állandóval az AC tesztfeszültség effektív értékével.Összehasonlító tesztekkel a következő eredményeket kaptuk: huzal- és kábeltermékeknél a K állandó értéke 3;a légiközlekedési ágazatban a K állandó értéke 1,6–1,7;A CSA általában 1.414-et használ a polgári termékekhez.
V: Az ellenállási feszültségtesztet meghatározó tesztfeszültség a termék piacától függ, és meg kell felelnie azoknak a biztonsági szabványoknak vagy előírásoknak, amelyek az ország import-ellenőrzési szabályozásának részét képezik.A feszültségállósági vizsgálat tesztfeszültségét és vizsgálati idejét a biztonsági szabvány határozza meg.Az ideális helyzet az, ha megkéri ügyfelét, hogy adja meg a vonatkozó tesztkövetelményeket.Az általános feszültségállósági vizsgálat vizsgálati feszültsége a következő: ha az üzemi feszültség 42V és 1000V között van, akkor a próbafeszültség kétszerese az üzemi feszültségnek plusz 1000V.Ezt a tesztfeszültséget 1 percig alkalmazzuk.Például egy 230 V-on működő terméknél a tesztfeszültség 1460 V.Ha a feszültség alkalmazási ideje lerövidül, a tesztfeszültséget növelni kell.Például a gyártósor vizsgálati feltételei az UL 935-ben:
| feltétel | Alkalmazási idő (másodperc) | alkalmazott feszültség |
| A | 60 | 1000 V + (2 x V) |
| B | 1 | 1200 V + (2,4 x V) |
| V = maximális névleges feszültség | ||
V: A Hipot teszter kapacitása a kimeneti teljesítményére vonatkozik.A feszültségállóság-tesztelő kapacitását a maximális kimeneti áram x a maximális kimeneti feszültség határozza meg.Pl.:5000Vx100mA=500VA
V: A vizsgált tárgy szórt kapacitása a fő oka az AC és DC feszültségállósági tesztek mért értékei közötti különbségnek.Előfordulhat, hogy ezek a szórt kapacitások nincsenek teljesen feltöltve, ha váltóáramú tesztelést végeznek, és folyamatos áram fog átfolyni ezeken a szórt kapacitásokon.Az egyenáramú tesztnél, ha a DUT szórt kapacitása teljesen feltöltődött, marad a DUT tényleges szivárgási árama.Ezért a váltakozó áramú ellenállási feszültség teszttel és az egyenáramú ellenállási feszültségteszttel mért szivárgási áram értéke eltérő lesz.
V: A szigetelők nem vezetőképesek, de valójában szinte egyetlen szigetelőanyag sem teljesen nem vezető.Bármilyen szigetelőanyag esetén, amikor feszültséget kapcsolunk rá, mindig egy bizonyos áram fog átfolyni.Ennek az áramnak az aktív komponensét szivárgási áramnak, és ezt a jelenséget a szigetelő szivárgásának is nevezik.Az elektromos készülékek vizsgálatánál a szivárgási áram a környező közeg vagy a szigetelő felület által a kölcsönösen szigetelt fémrészek között, vagy a feszültség alatt álló részek és a földelt részek között kialakuló áramot jelenti, hibahiba esetén alkalmazott feszültség hiányában.a szivárgó áram.Az US UL szabvány szerint a szivárgó áram az az áram, amely a háztartási készülékek hozzáférhető részeiből vezethető, beleértve a kapacitívan csatolt áramokat is.A szivárgó áram két részből áll, az egyik rész a szigetelési ellenálláson áthaladó I1 vezetési áram;a másik része az elosztott kapacitáson átmenő I2 eltolási áram, ez utóbbi kapacitív reaktancia XC=1/2pfc és fordítottan arányos a tápfrekvenciával, és az elosztott kapacitású áram a frekvenciával nő.növekszik, így a szivárgó áram a tápfeszültség frekvenciájával nő.Például: tirisztort használva tápellátásra, harmonikus komponensei növelik a szivárgó áramot.
V: A feszültségállósági teszt célja a vizsgált tárgy szigetelőrendszerén átfolyó szivárgási áram észlelése, és az üzemi feszültségnél nagyobb feszültség alkalmazása a szigetelőrendszerre;míg a teljesítmény-szivárgó áram (érintkezőáram) a vizsgált tárgy szivárgási áramának észlelésére szolgál normál működés mellett.Mérje meg a mért tárgy szivárgó áramát a legkedvezőtlenebb körülmények között (feszültség, frekvencia).Egyszerűen fogalmazva, a feszültségállósági teszt szivárgási árama a nem működő tápellátás mellett mért szivárgási áram, a teljesítmény-szivárgási áram (érintkezőáram) pedig a normál működés mellett mért szivárgási áram.
V: Különböző szerkezetű elektronikai termékek esetében az érintési áram mérése is eltérő követelményeket támaszt, de általában az érintési áramot fel lehet osztani földérintkező áramra, föld-föld érintkezési áramra, felület-vezeték szivárgási áramra és felületre. -vonali szivárgási áram Három érintéses áram felület-felület szivárgási áram tesztje
V: Az I. osztályú berendezések elektronikus termékeinek hozzáférhető fémalkatrészeinek vagy burkolatának jó földelő áramkörrel kell rendelkeznie, az alapszigetelésen kívüli áramütés elleni védelem érdekében.Azonban gyakran találkozunk olyan felhasználókkal, akik önkényesen használnak I. osztályú berendezést II. osztályú berendezésként, vagy közvetlenül húzzák ki az I. osztályú berendezés tápbemeneti végén lévő földelési csatlakozót (GND), így bizonyos biztonsági kockázatok merülnek fel.Ennek ellenére a gyártó felelőssége, hogy elkerülje az ebből a helyzetből adódó veszélyt a felhasználó számára.Ez az oka annak, hogy érintési áramtesztet végeznek.
V: A váltakozó áramú feszültségállósági teszt során a vizsgált objektumok különböző típusai, a vizsgált objektumokban lévő szórt kapacitások és a különböző tesztfeszültségek miatt nincs szabvány, ezért nincs szabvány.
V: A tesztfeszültség meghatározásának legjobb módja a teszthez szükséges specifikációk szerinti beállítás.Általánosságban elmondható, hogy a tesztfeszültséget az üzemi feszültség 2-szerese plusz 1000 V szerint állítjuk be.Például, ha egy termék üzemi feszültsége 115 VAC, akkor tesztfeszültségként 2 x 115 + 1000 = 1230 Voltot használunk.Természetesen a tesztfeszültségnek is eltérő beállításai lesznek a különböző minőségű szigetelőrétegek miatt.
V: Ennek a három kifejezésnek ugyanaz a jelentése, de a tesztelőiparban gyakran felcserélhetően használják.
V: A szigetelési ellenállásteszt és a feszültségállósági teszt nagyon hasonlóak.Csatlakoztasson legfeljebb 1000 V egyenfeszültséget a két vizsgálandó pontra.Az IR-teszt általában megohmban adja meg az ellenállásértéket, nem a Hipot-teszt Pass/Fail reprezentációját.A tesztfeszültség általában 500 V DC, és a szigetelési ellenállás (IR) értéke nem lehet kevesebb néhány megohmnál.A szigetelési ellenállás vizsgálata roncsolásmentes vizsgálat, és képes megállapítani, hogy a szigetelés jó-e.Egyes specifikációkban először a szigetelési ellenállás tesztet kell elvégezni, majd a feszültségállósági tesztet.Ha a szigetelési ellenállás vizsgálata sikertelen, az ellenállási feszültség teszt gyakran sikertelen.
V: A földcsatlakozási teszt, egyesek földelés folytonossági (Ground Continuity) tesztnek hívják, a DUT rack és a földelőoszlop közötti impedanciát méri.A testkötési teszt meghatározza, hogy a DUT védelmi áramköre megfelelően tudja-e kezelni a hibaáramot, ha a termék meghibásodik.A testkötés-ellenőrző legfeljebb 30 A egyenáramot vagy AC effektív áramot állít elő (a CSA 40 A mérést igényel) a testáramkörön keresztül, hogy meghatározza a testáramkör impedanciáját, amely általában 0,1 ohm alatt van.
V: Az IR teszt egy minőségi teszt, amely a szigetelőrendszer relatív minőségét jelzi.Általában 500 V vagy 1000 V egyenfeszültséggel tesztelik, az eredményt pedig megaohmos ellenállással mérik.A feszültségállósági teszt szintén nagy feszültséget kapcsol a vizsgált eszközre (DUT), de az alkalmazott feszültség nagyobb, mint az IR teszté.AC vagy DC feszültséggel végezhető.Az eredményeket milliamperben vagy mikroamperben mérik.Egyes specifikációkban először az infravörös tesztet hajtják végre, majd ezt követi a feszültségállósági teszt.Ha egy tesztelt eszköz (DUT) meghiúsítja az infravörös tesztet, a tesztelt eszköz (DUT) is megbukik az ellenállási feszültségteszten magasabb feszültségen.
V: A földelési impedancia teszt célja annak biztosítása, hogy a védőföldelő vezeték ellenálljon a hibaáramnak, így biztosítva a felhasználók biztonságát, ha a berendezésben rendellenes állapot lép fel.A biztonsági szabvány tesztfeszültség megköveteli, hogy a maximális szakadási feszültség ne haladja meg a 12 V-os határértéket, amely a felhasználó biztonsági megfontolásain alapul.A teszt sikertelensége után a kezelő csökkenthető az áramütés kockázatával.Az általános szabvány előírja, hogy a földelési ellenállásnak 0,1 ohmnál kisebbnek kell lennie.Javasoljuk, hogy 50 Hz vagy 60 Hz frekvenciájú váltakozó áramú tesztet használjon, hogy megfeleljen a termék tényleges munkakörnyezetének.
V: Vannak különbségek a feszültségállósági teszt és az áramszivárgási teszt között, de általában ezek a különbségek a következőkben foglalhatók össze.A feszültségállósági vizsgálat során nagyfeszültséget kell nyomás alá helyezni a termék szigetelésében, hogy megállapítsák, hogy a termék szigetelési szilárdsága elegendő-e a túlzott szivárgási áram megakadályozásához.A szivárgóáram-teszt célja a terméken átfolyó szivárgási áram mérése a tápegység normál és egyszeri hibás állapotában, amikor a termék használatban van.
V: A kisülési idő különbsége a vizsgált tárgy kapacitásától és a feszültségellenőrző kisülési áramkörétől függ.Minél nagyobb a kapacitás, annál hosszabb a kisülési idő.
V: Az I. osztályú berendezés azt jelenti, hogy a vezeték hozzáférhető részei a földelő védővezetőhöz vannak csatlakoztatva;az alapszigetelés meghibásodása esetén a földelő védővezetőnek el kell viselnie a hibaáramot, vagyis ha az alapszigetelés meghibásodik, a hozzáférhető részek nem válhatnak feszültség alatt álló elektromos részévé.Egyszerűen fogalmazva, a tápkábel földelő érintkezőjével ellátott berendezés I. osztályú berendezés.A II. osztályú berendezések nemcsak az "alapszigetelésre" támaszkodnak az elektromosság elleni védelem érdekében, hanem más biztonsági óvintézkedéseket is biztosítanak, mint például a "kettős szigetelés" vagy a "megerősített szigetelés".Nincsenek feltételek a védőföldelés megbízhatóságára vagy a telepítési feltételekre vonatkozóan.
