A ： Ez egy olyan kérdés, amelyet sok termékgyártó szeretne feltenni, és természetesen a leggyakoribb válasz: "mert a biztonsági szabvány ezt meghatározza". Ha mélyen megérti az elektromos biztonsági előírások hátterét, akkor mögötte találja a felelősséget. jelentéssel. Noha az elektromos biztonsági tesztelés egy kis időt vesz igénybe a gyártósoron, lehetővé teszi, hogy csökkentse a termék újrahasznosításának kockázatát az elektromos veszélyek miatt. Az első alkalommal való megfelelőség a megfelelő módszer a költségek csökkentésére és a jóakarat fenntartására.
A ： Az elektromos károsodási tesztet elsősorban a következő négy típusra osztják: dielektromos ellenállási / hipot teszt: Az ellenállási feszültségteszt nagy feszültséget alkalmaz a termék teljesítmény- és földi áramköreire, és méri annak bontási állapotát. Elkülönítési ellenállás teszt: Mérje meg a termék elektromos szigetelési állapotát. Szivárgási áram teszt: Délosítsa, hogy az AC/DC tápegység szivárgási árama meghaladja -e a talajtermelést. Védő talaj: Vizsgálja meg, hogy a hozzáférhető fémszerkezetek megfelelően földelnek -e.
A ： A gyártók vagy a tesztlaboratóriumok tesztelőinek biztonsága érdekében ezt évek óta Európában gyakorolják. Függetlenül attól, hogy az elektronikus készülékek gyártói és tesztelői, információs technológiai termékek, háztartási készülékek, mechanikai eszközök vagy egyéb berendezések, a különféle biztonsági előírásokban a rendeletekben vannak fejezetek, függetlenül attól, hogy UL, IEC, En Hely, műszer elhelyezkedése, DUT elhelyezkedése), berendezések jelölése (egyértelműen megjelölt "veszély" vagy vizsgált tárgyak), a berendezés munkapadának és más kapcsolódó létesítményeinek földelési állapota, valamint az egyes vizsgálati berendezések elektromos szigetelési képessége (IEC 61010).
A ： A feszültségvizsgálat vagy a nagyfeszültségű teszt (HIPOT teszt) egy 100% -os szabvány, amelyet a termékek minőségi és elektromos biztonsági jellemzőinek ellenőrzésére használnak (például a JSI, CSA, BSI, UL, IEC, TUV stb. Biztonsági ügynökségek) Ez egyben a legismertebb és gyakran elvégzett gyártási vonal biztonsági tesztje. A HIPOT-teszt egy nem roncsolás nélküli teszt annak meghatározására, hogy az elektromos szigetelő anyagok kellően rezisztensek-e a tranziens nagyfeszültségekkel, és egy nagyfeszültségű teszt, amely minden berendezésre alkalmazható annak biztosítása érdekében, hogy a szigetelő anyag megfelelő legyen. A hipot -tesztelés elvégzésének további okai az, hogy felismeri a lehetséges hibákat, például a nem megfelelő kúszási távolságot és a gyártási folyamat során okozott engedélyeket.
A ： Általában az energiarendszer feszültséghullámú formája szinuszhullám. Az energiarendszer működése során villámcsapások, működési, hibák vagy nem megfelelő paraméter -illesztés miatt a rendszer egyes részeinek feszültsége hirtelen emelkedik, és nagymértékben meghaladja a névleges feszültségét, amely túlfeszültség. A túlfeszültséget két kategóriába lehet osztani annak okai szerint. Az egyik a közvetlen villámcsapás vagy a villám indukció által okozott túlfeszültség, amelyet külső túlfeszültségnek hívnak. A villámimpulzus áram és az impulzus feszültség nagysága nagy, és az időtartam nagyon rövid, ami rendkívül pusztító. Mivel azonban a 3-10 kV és az alulok felső vonalai a városokban és az általános ipari vállalkozásokban műhelyek vagy magas épületek árnyékolnak, a villámlás közvetlenül ütés valószínűsége nagyon kicsi, ami viszonylag biztonságos. Sőt, az itt tárgyalt háztartási elektromos készülékek, amelyek nem tartoznak a fent említett hatályon, és nem kerülnek tovább. A másik típust az energiaátalakítás vagy a paraméter-változások okozzák az energiarendszer belsejében, például a terhelés nélküli vonal felszerelése, a terhelés nélküli transzformátor levágása és az egyfázisú ív földelése a rendszerben, amelyet belső túlfeszültségnek neveznek. A belső túlfeszültség a fő alapja az energiarendszer különböző elektromos berendezéseinek normál szigetelési szintjének meghatározásához. Vagyis a termék szigetelési struktúrájának kialakításának nemcsak a névleges feszültséget, hanem a termékhasználati környezet belső túlfeszültségét is figyelembe kell vennie. Az ellenállási feszültségteszt annak felismerése, hogy a termék szigetelési struktúrája képes -e ellenállni az energiarendszer belső túlfeszültségének.
A ： Általában az AC ellenállási feszültségteszt elfogadhatóbb a biztonsági ügynökségek számára, mint a DC ellenállási feszültségteszt. Ennek fő oka az, hogy a legtöbb vizsgált elem AC feszültség alatt fog működni, és az AC ellenállási feszültségteszt előnyt jelent, hogy két polaritást váltakoznak a szigetelés hangsúlyozására, amely közelebb áll ahhoz a stresszhez, amelyben a termék ténylegesen használható. Mivel az AC teszt nem tölti fel a kapacitív terhelést, az aktuális leolvasás a feszültség alkalmazás kezdetétől a teszt végéig változatlan marad. Ezért nincs szükség a feszültség felgyorsítására, mivel nincs szükség stabilizációs problémákra az aktuális leolvasások ellenőrzéséhez. Ez azt jelenti, hogy ha a teszt alatti termék nem érzékeli a hirtelen alkalmazott feszültséget, a kezelő azonnal teljes feszültséget alkalmazhat, és várakozás nélkül elolvashatja az áramot. Mivel a váltakozó áramú feszültség nem tölti fel a terhelést, a teszt után nincs szükség a vizsgált eszköz kiürítésére.
A ： A kapacitív terhelések tesztelésekor az összes áram reaktív és szivárgási áramokból áll. Ha a reaktív áram mennyisége sokkal nagyobb, mint a valódi szivárgási áram, nehéz lehet a túlzott szivárgási áramú termékeket kimutatni. A nagy kapacitív terhelések tesztelésekor a szükséges teljes áram sokkal nagyobb, mint maga a szivárgási áram. Ez nagyobb veszélyt jelenthet, mivel az operátor magasabb áramnak van kitéve
RK71 sorozatú programozható, hogy ellenálljon a feszültség tesztelőnek
A ： Ha a vizsgált eszköz (DUT) teljesen feltöltött, csak a valódi szivárgási áram áramlások. Ez lehetővé teszi a DC Hipot Tester számára, hogy egyértelműen megjelenítse a vizsgált termék valódi szivárgási áramát. Mivel a töltési áram rövid élettartamú, a DC-vel szembeni feszültség-tesztelő teljesítménykövetelményei gyakran sokkal kevesebbek lehetnek, mint egy AC-ellenállási feszültség-teszter, amelyet ugyanazon termék tesztelésére használnak.
A ： Mivel a DC ellenállási feszültségteszt ellenzi a DUT -t, annak érdekében, hogy kiküszöbölje a DUT -et kezelő operátor áramütés kockázatát az ellenállási feszültségteszt után, a DUT -t a teszt után ki kell üríteni. A DC teszt tölti a kondenzátort. Ha a DUT valóban AC teljesítményt használ, akkor a DC módszer nem szimulálja a tényleges helyzetet.
A ： Kétféle ellenállási feszültségteszt létezik: AC ellenállási feszültségteszt és DC ellenállási feszültségteszt. A szigetelő anyagok jellemzői miatt az AC és a DC feszültségek bontási mechanizmusai eltérőek. A legtöbb szigetelő anyag és rendszer különféle táptalajokat tartalmaz. Ha AC tesztfeszültséget alkalmaznak rá, a feszültséget olyan paraméterekkel osztják el, mint például a dielektromos állandó és az anyag méretei. Míg a DC feszültség csak az anyag ellenállásával arányosan osztja el a feszültséget. És valójában a szigetelő szerkezet bontását gyakran az elektromos bontás, a termikus bontás, a kisülés és más formák okozza egyszerre, és nehéz őket teljesen elválasztani. És az AC feszültség növeli a termikus bontás lehetőségét a DC feszültség felett. Ezért úgy gondoljuk, hogy az AC ellenállási feszültségteszt szigorúbb, mint a DC ellenállási feszültségteszt. A tényleges működés közben, az ellenállási feszültség teszt elvégzésekor, ha DC -t használnak az ellenállási feszültség teszthez, akkor a tesztfeszültségnek magasabbnak kell lennie, mint az AC teljesítményfrekvenciájának tesztfeszültségének. Az általános DC -vel szembeni feszültségteszt tesztfeszültségét a K állandóval megszorozzuk az AC tesztfeszültség tényleges értékével. Összehasonlító tesztek révén a következő eredmények vannak: huzal- és kábelkészítmények esetén a K állandó 3; A légiközlekedési ipar számára a K állandó 1,6 és 1,7; A CSA általában 1,414 -et használ a polgári termékekhez.
A ： Az ellenállási feszültségtesztet meghatározó tesztfeszültség függ, amelybe a termékbe kerül, és be kell tartania a biztonsági előírásokat vagy az ország behozatali ellenőrzési előírásainak részét képező biztonsági előírásokat vagy rendeleteket. Az ellenállási feszültség teszt tesztfeszültségét és tesztelését a biztonsági standardban határozzuk meg. Az ideális helyzet az, hogy kérje meg ügyfelét, hogy adjon releváns tesztkövetelményeket. Az általános ellenállási feszültségteszt tesztfeszültsége a következő: Ha a munkafeszültség 42 V és 1000 V között van, akkor a tesztfeszültség kétszerese a működő feszültség plusz 1000 V -nél. Ezt a tesztfeszültséget 1 percig alkalmazzuk. Például egy 230 V -nál működő terméknél a tesztfeszültség 1460 V. Ha a feszültség -alkalmazási idő lerövidül, akkor a tesztfeszültséget meg kell növelni. Például az UL 935 -ben a gyártási vonal tesztfeltételei:
| állapot | Alkalmazási idő (másodperc) | alkalmazott feszültség |
| A | 60 | 1000v + （2 x v bel |
| B | 1 | 1200V + （2,4 x v bel |
| V = maximális névleges feszültség | ||
A ： A Hipot teszter kapacitása a teljesítményére utal. Az ellenállási feszültség tesztelő kapacitását a maximális kimeneti áram határozza meg, a maximális kimeneti feszültség. EG: 5000VX100MA = 500VA
V: A tesztelt objektum kóbor kapacitása az AC és DC mért értékek közötti különbség fő oka a feszültségvizsgálatoknak. Ezeket a kóbor kapacitásokat nem lehet teljesen tölteni teljesen az AC -vel végzett teszteléskor, és folyamatos áram folyik ezen a kóbor kapacitásokon. A DC -teszttel, miután a DUT kóbor kapacitása teljes mértékben feltöltésre kerül, a DUT tényleges szivárgási árama marad. Ezért a szivárgási áram értéke az AC ellenállási feszültségteszttel mért, és a DC ellenállási feszültségteszt eltérő lesz.
V: A szigetelők nem vezetőképesek, de valójában szinte nincs szigetelő anyag, amely abszolút nem vezetőképes. Bármely szigetelő anyag esetében, amikor feszültséget alkalmaznak rajta, egy bizonyos áram mindig átfolyik. Ennek az áramnak az aktív komponensét szivárgási áramnak nevezzük, és ezt a jelenséget a szigetelő szivárgásának is nevezik. Az elektromos készülékek teszteléséhez a szivárgási áram a környező táptalaj által képződött áramra vagy a fém alkatrészek közötti, kölcsönös szigeteléssel vagy az élő alkatrészek és a földelt alkatrészek közötti áramra utal, hibás feszültség hiányában. a szivárgási áram. Az Egyesült Államok UL szabványa szerint a szivárgási áram a háztartási készülékek hozzáférhető részeiből, beleértve a kapacitásan kapcsolt áramlatokat is, az áram, amelyet a háztartási készülékekhez lehet végezni. A szivárgási áram két részből áll, az egyik rész az I1 vezetési áram a szigetelési ellenálláson keresztül; A másik rész az I2 elmozdulási áram az elosztott kapacitáson keresztül, az utóbbi kapacitív reakciók XC = 1/2PFC, és fordítottan arányos az energiaellátási gyakorisággal, és az elosztott kapacitási áram a gyakorisággal növekszik. Növelje, így a szivárgási áram növekszik a tápegység gyakoriságával. Például: A tirisztor felhasználásával az áramellátáshoz a harmonikus alkatrészek növelik a szivárgási áramot.
V: Az ellenállási feszültség teszt célja a vizsgált objektum szigetelő rendszerén átfolyó szivárgási áram észlelése, és a működő feszültségnél magasabb feszültséget alkalmazni a szigetelő rendszerre; Míg a teljesítményszivárgás árama (érintkezési áram) az objektum szivárgási áramának észlelése normál működés alatt. Mérje meg a mért objektum szivárgási áramát a legkedvezőbb állapotban (feszültség, frekvencia). Egyszerűen fogalmazva: az ellenállási feszültségteszt szivárgási árama a szivárgási áram, amelyet nem működő tápegység nélkül mértek, és a teljesítményszivárgás áram (érintkezési áram) a normál működés alatt mért szivárgási áram.
V: Különböző szerkezetű elektronikus termékek esetén az érintési áram mérése szintén eltérő követelményekkel rendelkezik, de általában az érintési áram fel lehet osztani a talaj érintkezési áramának talajszivárgási áramát, a felszíni-föld érintkezési áramot a vonalszivárgás-áram és a felület között. -A vonal-szivárgási áram három érintési áram felületétől a felszíni szivárgási áram tesztek
V: Az I. osztályú berendezések elektronikus termékeinek hozzáférhető fém alkatrészeinek vagy házaknak is jó földelési körnek kell lennie, mint védelmi intézkedésként az alapszigetelésen kívüli áramütés ellen. Gyakran találkozunk néhány olyan felhasználóval, akik önkényesen II. Osztályú berendezéseket használnak II. Osztályú berendezésként, vagy közvetlenül kihúzni a földi terminált (GND) az I. osztályú berendezések teljesítményének végére, tehát vannak bizonyos biztonsági kockázatok. Ennek ellenére a gyártó felelőssége, hogy elkerülje a felhasználó veszélyét e helyzet által okozott veszélyt. Ez az oka annak, hogy elvégezzük az érintőképességi tesztet.
V: Az AC ellenállási feszültségvizsgálat során a vizsgált tárgyak különféle típusai, a kóbor kapacitások létezése a tesztelt objektumokban és a különböző tesztfeszültségek miatt nincs szabvány, tehát nincs standard.
V: A tesztfeszültség meghatározásának legjobb módja az, ha a teszthez szükséges előírások szerint állítja be. Általánosságban elmondható, hogy a tesztfeszültséget a működő feszültség plusz 1000 V kétszeresére állítjuk be. Például, ha egy termék működési feszültsége 115VAC, akkor 2 x 115 + 1000 = 1230 voltot használunk a tesztfeszültségként. Természetesen a tesztfeszültségnek a szigetelő rétegek különböző foka miatt eltérő beállítások is vannak.
V: Ennek a három kifejezésnek mindegyike azonos jelentése, de gyakran felváltva használják őket a tesztelési iparban.
V: A szigetelési rezisztencia teszt és az ellenállási feszültség teszt nagyon hasonló. Vigyen fel legfeljebb 1000 V -os DC feszültséget a tesztelendő két pontra. Az IR -teszt általában az ellenállási értéket adja meg a Megohms -ban, nem pedig a HIPOT -teszt passz/hibás ábrázolását. Általában a tesztfeszültség 500 V DC, és a szigetelési rezisztencia (IR) értéke nem lehet kevesebb, mint néhány Meghohm. A szigetelési rezisztencia-teszt nem roncsolás nélküli teszt, és felismeri, hogy a szigetelés jó-e. Bizonyos előírásokban a szigetelési ellenállás tesztet először, majd az ellenállási feszültségteszt elvégzi. Amikor a szigetelési ellenállási teszt meghibásodik, az ellenállási feszültségteszt gyakran meghibásodik.
V: A földi csatlakozási teszt, egyesek földi folytonosság (földi folytonosság) tesztnek hívják, mérik a DUT állvány és a földi oszlop közötti impedanciát. A földkötési teszt meghatározza, hogy a DUT védelmi áramköre megfelelően kezelheti -e a hibát, ha a termék meghibásodik. A talajkötési tesztelő legfeljebb 30A DC -áramot vagy AC RMS -áramot generál (CSA -nak 40A mérést igényel) a földi körön keresztül a földi áramkör impedanciájának meghatározásához, amely általában 0,1 ohm alatt van.
V: Az IR -teszt egy kvalitatív teszt, amely jelzi a szigetelő rendszer relatív minőségét. Általában 500 V vagy 1000 V DC feszültséggel tesztelik, és az eredményt megHM -ellenállással mérjük. Az ellenállási feszültségteszt nagy feszültséget is alkalmaz a vizsgált eszközre (DUT), de az alkalmazott feszültség magasabb, mint az IR -tesztnél. Meg lehet tenni AC vagy DC feszültségnél. Az eredményeket milliampokban vagy mikroampokban mérik. Egyes specifikációkban az IR tesztet először végezzük, majd az ellenállási feszültségteszt követi. Ha egy vizsgált eszköz (DUT) meghiúsítja az IR -tesztet, akkor a vizsgált eszköz (DUT) szintén meghibásodik az ellenállási feszültség teszttel egy nagyobb feszültségnél.
V: A földelési impedancia teszt célja annak biztosítása, hogy a védő földelő huzal ellenálljon a hibaáram áramlásának, hogy biztosítsa a felhasználók biztonságát, ha a berendezés termékében rendellenes állapot történik. A biztonsági standard tesztfeszültség megköveteli, hogy a maximális nyitott áramkör feszültsége ne haladja meg a 12 V-os határértéket, amely a felhasználó biztonsági megfontolásain alapul. Miután a teszt meghibásodása bekövetkezik, a kezelő csökkenthető az áramütés kockázatára. Az általános standard megköveteli, hogy a földelési ellenállás kevesebb, mint 0,1OHM legyen. Javasoljuk, hogy a termék tényleges munkakörnyezetének megfelelõen 50 Hz -es vagy 60 Hz frekvenciájú váltakozó áramú tesztet használjon.
V: Van néhány különbség az ellenállási feszültségteszt és a teljesítményszivárgás teszt között, de általában ezeket a különbségeket az alábbiak szerint lehet összefoglalni. Az ellenállási feszültségteszt a nagyfeszültség felhasználása a termék szigetelésének nyomására annak meghatározására, hogy a termék szigetelési szilárdsága elegendő -e a túlzott szivárgási áram megakadályozásához. A szivárgási áram teszt célja, hogy megmérje azt a szivárgási áramot, amely a terméket a termék használatakor normál és egyetlen hibás állapotban folyik át.
V: A kisülési idő különbsége a vizsgált objektum kapacitásától és az ellenállási feszültség tesztelő kisülési áramkörétől függ. Minél magasabb a kapacitás, annál hosszabb a szükséges kisülési idő.
V: Az I. osztályú berendezés azt jelenti, hogy a hozzáférhető vezető alkatrészek csatlakoztatnak a földelő védőkarmesterhez; Ha az alapszigetelés meghibásodik, a földelő védővezetéknek képesnek kell lennie arra, hogy ellenálljon a hibaáramnak, vagyis amikor az alapszigetelés meghibásodik, a hozzáférhető alkatrészek nem válhatnak élő elektromos alkatrészekké. Egyszerűen fogalmazva: a tápkábel földelő tűjével ellátott berendezés I. osztályú berendezés. A II. Osztályú berendezések nemcsak az "alapszigetelésre" támaszkodnak, hogy megvédjék a villamos energiát, hanem más biztonsági óvintézkedéseket is nyújtanak, például "kettős szigetelés" vagy "megerősített szigetelés". Nincsenek feltételek a védő földelés vagy a telepítési feltételek megbízhatóságával kapcsolatban.
